Ha valaki szeretne valamiféle dobozba tenni, kategorizálni, hogy akkor tulajdonképpen, milyen fotós is vagyok én, mondhatnám, hogy  az “igazi”, “valódi” meg “természetes” pillanatokat keresem - meg hasonló végtelenül unalmasra koptatott közhelyeket.

Inkább elmondom, mikor leszünk mi, Ti és én a “perfect fit” egymásnak.

Ha nem féltek egymástól és az érzésektől.

Ha mertek hülyéskedni.

Könnyezni.

Ha nem érzitek úgy, hogy "jól kell kinéznünk" minden.egyes.másodpercben.

Ha nem az alapján választotok valamit, mert "így szokás”, hanem mertek igazán egyedi, rólatok szóló történetet írni.

Szóval, ha Ti bele mertek lazulni a saját ünnepetekbe, és jól érzitek magatokat a szerethető káoszban: hello, lehet, hogy épp most találtuk meg egymást.

Mert szerintem a varázslat ott kezdődik, ahol a kontroll véget ér.